Az alacsony-ötvözetű, nagyszilárdságú{1}}acél jelenleg a petrolkémiai berendezések legszélesebb körben használt anyaga.
- Legfontosabb okok: Az alacsony-ötvözött, nagyszilárdságú-acél tökéletesen megfelel a petrolkémiai berendezések átfogó anyagkövetelményeinek:
- Kiegyensúlyozott teljesítmény: Csak kis mennyiségű ötvözőelemekkel (mint például Mn, Si, Cr stb.) jelentősen javítja a szilárdságot és a korrózióállóságot, miközben megőrzi a szénacél jó megmunkálhatóságát és hegeszthetőségét, kielégítve a legtöbb hagyományos petrolkémiai berendezés, például nyomástartó edények, tárolótartályok, csővezetékek és tornyok igényeit;
- Szabályozható költség: A rozsdamentes acélhoz és a speciális ötvözetekhez képest olcsóbb és gazdaságosabb, így alkalmas nagyméretű{0}}alkalmazásokra.
Egyéb anyagok alkalmazási korlátai:
- Rozsdamentes acél: Kiváló korrózióállóság, de magas költség; csak speciális forgatókönyvekben használják erősen korrozív közegekkel, például kénnel és klórral, ami korlátozza az alkalmazhatóságát.
- Hőálló-acél: csak speciális magas hőmérsékletű{1}}viszonyokhoz (például pirolízis kemence csövekhez); egy forgatókönyv{2}}specifikus anyag, amelyet nem használnak általános felszerelésben.
- Kiváló-minőségű szénacél: elégtelen szilárdság és korrózióállóság, ami megnehezíti az alkalmazkodást a petrolkémiai berendezések összetett nagy-nyomásos és korrozív körülményeihez; alkalmazási köre fokozatosan szűkül.